Hír

Ha azt mondjuk: karácsony, a legtöbbünk képzeletében megjelenik a szépen feldíszített fa, a finomságoktól roskadozó ünnepi asztal, és persze, a mennyei desszertek, köztük a vékonyra szelt mákos vagy diós tekercsek. De vajon mikor és hol indult a bejgli története? Ismerjük meg most egy kicsit jobban mindannyiunk egyik kedvenc karácsonyi süteményét.

Sziléziai vagy örmény?

A bejgli története a 14. századig nyúlik vissza. Egyesek szerint sziléziai eredetű, mások szerint örmény, de van orosz, izraeli, dán és olasz változata is. A pontos eredete talán soha nem fog kiderülni, de az biztosnak tűnik, hogy eredetileg patkó formájúra készítették. Ebből eredeztetik a német nevét, ami osztrák közvetítéssel jutott el hozzánk és került be a magyar nyelvbe is, a 19. században. Hazánkban ekkor kezdték a német mintát követve ünnepelni a karácsonyt.

Miért mákos és diós a töltelék?

A bejglit hagyományosan egy egész napon át készítették, és dióval vagy mákkal töltötték. Előbbi kiváló a rontás ellen, utóbbi pedig bőséget, gazdagságot jelent, illetve a babona szerint segít mielőbb férjhez adni a fiatal lányokat.

A bejgli eleinte családi ünnepek süteménye volt, majd fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot, nagyjából a reformkortól kezdve.

„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta” – írja Magyar Elek az Ínyesmester szakácskönyvében, 1932-ben.

És bár több száz éve része a karácsonyi ünnepkörnek, a bejgli nem megy ki a divatból, épp ellenkezőleg: képes haladni a korral, és a hagyományos ízesítéseket újakkal is kiegészíteni. Manapság már van gesztenyés, aszalt szilvás, meggyes, nutellás, sárgabarackos, marcipános, almás-mákos és meggyes-mákos bejgli is, de a káposztás is különleges gasztroélmény lehet!

Aki úgy döntene, hogy idén saját maga süti meg a család hagyományos vagy 21. századi bejglijét, annak érdemes betérnie boltjainkba, ahol az összes hozzávalót a kosarába teheti.